Évszázadok óta éppúgy foglalkoztatja az embereket a sellők létezése, mint a tengeri szörnyeké, vagy a farkasembereké. Ezek a mitikus lények nem véletlenül keltenek kíváncsiságot az emberekben, ugyanis senki sem tudta bizonyítani létezésüket. Hogyan kerültek akkor be a köztudatba? Miért íródtak róluk könyvek, vagy készültek filmek és mesék? Léteztek-e egyáltalán valaha?
Vizsgáljuk meg közelebbről a sellőket övező legendákat. A világ számos pontján vélték látni őket az idők folyamán, s ezáltal majd minden nép folklórjában bekerültek. A régmúlttól egészen napjainkig számos hitelesnek vélt szemtanú számolt be sellőkkel való találkozásairól. De akkor mégis hogy lehet az, hogy hasonlóan a Loch Ness-i szörnyhöz sosem készült róluk egyetlenegy tanulmány sem?
Rövid történelmi áttekintés – tények, élmények, beszámolók
Menjünk vissza a történelemben egészen a halfarkú istenségig, amely szinte minden antik kultúrában megtalálható, legismertebb közülük Tritón, aki ha máshonnan nem is, a Kishableány című meséből ismerős lehet.
Visszakanyarodva a történelemhez, egy római író, idősebb Plinius szentül hitte, már az első században is, hogy a sellők igenis léteznek. Többek között erről is írt.
Nagy ugrás következik, az XVI. század végén járunk, a kései Erzsébet-korban, amely felfedezések kora is volt egyben, s ekkor számos neves tengerész számolt be a sellőkkel való találkozásáról.
Szemtanúk beszámolói
Henry Hudson feljegyzést készített a legénysége és egy sellő találkozásáról
Köztük volt Henry Hudson is, a kor egyik kiemelkedő tengerésze, felfedezője - akiről a Hudson folyót is elnevezték – 1608-ban naplójában írt egy ilyen esetről.
A neves tengerész szerint a legénység közül utazásuk során az egyik reggelen különös dolog történt. A hajóról letekintve egy sellőn akadt meg a szeme, amely éppen a hajó felé úszott. Kiáltott is azonnal a többieknek, akik közül egy gyorsan oda is sietett, s így már ketten gyönyörködtek a feléjük tartó különleges lényben, amíg az el nem tűnt a habokban. A matrózok leírása szerint a hableány hosszú fekete hajjal rendelkezett, s a felsőteste pontosan olyan volt, mint egy nőé, termete is egy átlagos emberéhez mérhető volt. Bőre hófehér volt, köldökétől lefelé pedig leginkább egy delfinre hasonlított azzal a különbséggel, hogy farka olyan pöttyös volt, mint a makréláé. A két szemtanú név szerint Thomas Hilles és Robert Rayner volt.
Később, mikor a naplóra rátaláltak úgy vélték a történészek, hogy lévén, hogy Hudson tapasztalt tengerész volt, s jól ismerte embereit, amennyiben nem vélte volna tehát szavahihetőnek őket, nem fáradozott volna papírra vetni a velük történt eseményeket.
A beszámolóból az is kiderül, hogy a legénység nagyon is jól ismerte a tengeri állatokat, a közelről is megvizsgált sellőnek minősített lénnyel azonban még soha azelőtt nem találkoztak. Ez is alátámasztja mindazt, hogy amit láttak tehát rendkívüli volt.
Kíváncsi vagy, hogy ki találkozott még sellőkkel? Hogy van-e létezésükre racionális magyarázat? Lapozz érte a következő oldalra!
Van információd a témáról? Képed, bizonyítékod?
Írd le nekünk, küldd be, megjelentetjük! Kattints ide!